Ezekben nekem tényleg az a legmegdöbbentőbb, hogy mennyire nehéz emlékezni rá, hogy Zsohár semmi olyat nem csinál, ami ebben az országban a kurucinfón kívül bármikor bárki szerint rossz lett volna, sőt, pár évvel ezelőttig nem lett volna rajtuk kívül olyan őrült, aki szerint egy legalapabb toleranciáról és különbözőségekről való beszélgetés fiatalokkal, az ne jó lenne az egész országnak. Hogy ez nem egy valami radikális forradalmi tett, hanem valami olyan, amit nemrég még kiégett osztályfőnökök is szerveztek random osztályfőnöki órákra, amikor jobb nem jutott eszükbe, amit aztán hol lelkes egyetemisták, hol szintén kiégett szocmunkások letudtak.
A legijesztőbb pedig hogy tényleg nem rémlik, hogy a 30-as években a kormánypárti sajtó valaha is akár csak megközelítette volna ezt a szintű őrületet. Csak az első mondatban 6 ténybeli hazugság, vagy értelmezhetetlen mocskolódás van, amit elsőre lassan már én sem veszek észre.