Az Origo cikke miszerint az Origo korábbi munkatársa lesz az Index új főszerkesztő helyettese.

Jó, de hát mind tudjuk, hogy az Origo ilyen MSZP-DK közeli portál. Még nem tudom, hogy régi vagy új baloldal, de gondolom, idővel ez is kiderül majd!

így vagy úgy!

Itt amúgy ki a target célcsoport? Azokat a liberálisokat akarják elhódítani, akik úgy élnek, mint Kim Kardashian, de nem akarnak úgy élni, csak senki nem mutatta meg nekik, hogy lehet máshogy? Vagy szerintük minden liberális úgy él mint Kim Kardashian, pedig nem kéne nekik? 

(Csak viccelek, tudom, hogy semmi értelme annak, ami egy megafonos kovács istvánnal készült origo interjúban elhangzik.)

imádom, ahogy az origós szoponcok vergődnek

Holnap az jön, hogy Karácsony szarni is volt aznap, amikor 45-re emelkedett az áldozatok száma?

Pontosan így történt!

http://www.origo.hu/itthon/20180414-kossuth-ter-tuntetes-valasztasi-kudarc-ellenzek-bukas-antidemokratikus.html

Ez lesz mostantól a kedvenc magyar mondatom.

(via tryagain)

lakáj-, csicska-, udvaribolond-média 

(via egyszavak)

Genial.

(via h3ymyf1sh)

Én csak annak örülnék, ha ez jutna eszébe mindenkinek, amikor olyan javaslatokkal jön, hogy a Fideszt azzal kellene/kellett volna megverni, hogy a saját kommunikációs témájában (menekülthelyzet) olyat kommunikálnak a pártok ami szembe megy minden emberi jogi normával, emberséggel és nemzetközi szerződésekkel, amit egyébként csináltak is megszólítja a fidesz másfélmillió aidses migráns narratíváját elhívőket, hiszen ennél szebben sehol nem fog látszani, hogy teljesen függetlenül attól, hogy mit csinálsz és kommunikálsz, ebben a térben azért is meg fognak erőszakolni, mert ők kitalálnak valamit, amit csinálsz, és utána azért is, mert nem csinálod, a valóságnak ebben kereken nulla szerepe van.

“Gazda”

Ezekben nekem tényleg az a legmegdöbbentőbb, hogy mennyire nehéz emlékezni rá, hogy Zsohár semmi olyat nem csinál, ami ebben az országban a kurucinfón kívül bármikor bárki szerint rossz lett volna, sőt, pár évvel ezelőttig nem lett volna rajtuk kívül olyan őrült, aki szerint egy legalapabb toleranciáról és különbözőségekről való beszélgetés fiatalokkal, az ne jó lenne az egész országnak. Hogy ez nem egy valami radikális forradalmi tett, hanem valami olyan, amit nemrég még kiégett osztályfőnökök is szerveztek random osztályfőnöki órákra, amikor jobb nem jutott eszükbe, amit aztán hol lelkes egyetemisták, hol szintén kiégett szocmunkások letudtak.

A legijesztőbb pedig hogy tényleg nem rémlik, hogy a 30-as években a kormánypárti sajtó valaha is akár csak megközelítette volna ezt a szintű őrületet. Csak az első mondatban 6 ténybeli hazugság, vagy értelmezhetetlen mocskolódás van, amit elsőre lassan már én sem veszek észre.

Mikor lett Habony újsága az Origoból? Putyini demokrácia ellen tüntettek? Pár százan? Putyin elfenekeli Obamát? Időre elkészülnek az orosz stadionok? Kiderül kik támogatják a vasárnapi boltbezárást, nem inkább ellenzik? A Déli pályaudvar miatt pedig nyilván nem a Fideszes önkormányzat a felelős. Zseniáis.

megváltoztak a médiafogyasztási szokások

Nem hittem el, meg kellett néznem, és tényleg. o.O

Lázár János, a Quart és én (a felmondásom mellé, személyes)

Mindenkit megbaszott már Lázár János a hazában, csak nem mindenkit ennyire közvetlenül, mint minket. Fura érzés. Elmondom, nekem milyen volt: hétfő estétől ilyen fura, ólmos fáradtság és idióta bénultság ült rajtam. Volt arról szó, hogy írok valami lemezről, amíg még fel nem mondok, de egyszerűen egyetlen érdemi mondatot sem voltam képes leírni. Tudom, hogy ez van, de még mindig nem bírom elhinni, és ez megakadályozza az érzelmi továbblépést, tényleg ez van, tényleg ez van, ne bassz, tényleg ez van. Szombaton megírtam ezt. (Többször T/1 szerepel benne, az általában engem és Inkei Bencét, illetve még esetlegesen Nádori Pétert, Puskár Krisztiánt, Tövisházi Ambrust jelöli, ámde egyikőjük véleményét sem tükrözi a szöveg, nyilvánvalóan.)

Az nem volt kérdés, hogy ha mindez igaz (vagy a mindezből a lényeg), akkor felmondok. Nem kurva nagy hősiességből, egyszerűen elemi, önös érdek, hogy ne érezzem úgy minden nap, minden leírt mondattal, hogy szembeköpöm magam. A gyerekek szintén nem ellene, hanem mellette szólnak, jobb nekik, ha esetleg kevesebb engribördzöt kaphatnak, ámde nem végtelenségig frusztrált az apjuk. (Szerdán úgy kiabáltam velük, ahogy nem szoktam. Mondjuk valamennyit megérdemeltek belőle.) Meg valami biztos lesz, ezt azért gyorsan kiderítettem. (Ja persze, könnyű elvek alapján döntenie annak, aki tudja, hogy nem fog éhen halni. Amúgy kurvára nem könnyű.) Plusz az is ott van, hogy ha szépen felszámolják most a sajtót mint olyat, akkor inkább előbb dönt úgy az (olyan, amilyen lesz) Origo, hogy nincs szüksége zene rovatra, mint kb. bármi másra.

Nem a hazáért. Azt nem mondanám így, hogy leszarom a hazát, mittudomén, mit csinálok a hazával, ez is egy olyan dolog, amiben nem sikerült még túllépnem a tényleg-ez-van hitetlenkedésen. A haza érdekében mindenesetre nem érzem úgy, hogy önmagában bármit tennék, ami nekem nem jó, hiszen a haza, az leszar engem, ezt minden adandó alkalommal bizonyította. A haza szintjén most sem lesz semmi nyilván, remélem, azért lesz sok lájk, aztán jön majd a vébé, és ha sok a hiszti, akad még rezsi, amit még lehet csökkenteni. Agyurcsánymeghazudott, miértnincsrendesellenzékipárt.

Na jó, egy kicsit talán a hazáért is, nem az aktuálisan létezőért, hanem hogy egy pár percig egészen iciripicirit jobban hasonlítson arra a hazára, amiben élni szeretnék.

Mivel én nem jártam be a szerkesztőségbe, azért meg akartam bizonyosodni arról, hogy igaz. A szó egészen erős értelmében ez nem sikerült, ugyanakkor az van, hogy minden mellette szól, és semmi nem szól ellene, de még értelmezhető erőfeszítés sincs a látszat eloszlatására.

"Ti vagyok a zene, az jó, annak nincs köze a politikához" - valami ilyesmit mondott az új főszerkesztő, amikor bementünk hozzá. Nem tartom kizártnak, hogy ezt taktikai okból mondta, mindenesetre el tudom képzelni, hogy vannak, akik így gondolják. Pedig mindennek van köze a politikához, úgy általában elvi szinten (ha a politika szót tágan értjük), a mai Magyarországon meg pláne, ma az Origóban pedig mindennél inkább. Nem úgy, hogy ha leírom, hogy William Basinski a legnagyobb, akkor onnantól William Basinski fideszes zeneszerző lesz vagy valami, hanem minden ilyen kijelentést körbe fog venni valami penetráns bűz. Akkor meg minek vesződni azzal, hogy az ember kijelentéseket tesz, az optimális jelzőket keresi, még egyszer átírja azt a mondatot, hogy szebb íve legyen, még kétszer meghallgatja a lemezt, hátha beugrik neki valami, amitől jobb lesz az a lemezkritika.

Amit nagyon sajnálok, az a Quart. 2007. január 1. óta dolgoztam rajta, hét és fél év szorozva negyven órás munkahétnél sokkal-sokkal többet, és ez egy olyan dolog volt, amire büszke tudtam lenni. Az én nagyon sok, gyakran nem is látható munkám nélkül nem lett volna olyan, amilyen. (Mondhatni nem lett volna.) Szerencsés, akinek több ilyen is van az életében, nekem van, de ettől még ez a legrosszabb, hogy ezt baszta meg Lázár János, és még csak nem is direktbe, csak olyan járulékos veszteség.

Nem volt tökéletes, nem mondom, hogy nem voltak olyan konfliktusok (akár Sáling Gergővel, akár másokkal), amikből nem úgy jöttünk ki, ahogy az nekem maradéktalan boldogságot okozott, nem mondom, hogy nem voltak akár rossz cikkek is rajta stb. Mégis, egészében olyan volt, amit nemcsak hogy vállalhatónak tartok, hanem tényleg, büszke voltam rá.

Nem tudom, hogy jobb lett-e tőle a magyar zenei élet. (És nem tudom, hogy ha jobb lesz valahol a zenei élet, attól mennyire lesz jobb az élet mint olyan. Számomra azért jelentősen, sokak számára kicsit sem.) Nem hiszek abban, hogy (pláne Magyarországon, de amúgy bárhol) egy zenei oldal oda tudna hatni, hogy a “jó” zenéket többen szeressék, a “rosszakról” meg sokak számára lerántsa a leplet (vö. ízlésformálás. Amúgy idézőjel azért, mert az utóbbi években elhatalmasodott rajtam az értékrelativizmus, a zenével kapcsolatban mármint, és egyáltalán nem függetlenül a Quarttól). Az sem jött be igazán, legalábbis tömeges méretekben, ami mindig amolyan nem is nagyon titkolt küldetés volt, hogy a híresebb dolgok mellé rakott kevésbé híres illetve ezt-tíz-embernél-több-nem-ismeri zenék is majd jelentősen több figyelmet kapnak. (“Nahát, ez az oldal milyen jó cikket írt a kedvencemről, végigkattintom azokat a cikkeket is, amik ismeretlen nevekről szólnak.”)

Azzal hízelgek magunknak, hogy voltak azért olyanok, főleg magyar előadók, akik kaptak tőlünk kisebb-nagyobb lökést. Karriereket tönkretenni nem tudtunk (noha amúgy pont a a Quartnál töltött időm legelején - a remélem legendás Mitsoura-kritika! - és legvégén ezt vélelmezték rólam az áldozatok), de az inkább jó, hogy nincs ilyen hatalom a zenei sajtó kezében, bár persze hogy mindenki álmodozik arról, hogy egy jól sikerült fikázás által jobb belátásra térít zenészeket, rajongókat.

Leginkább arra vagyok büszke, hogy sok olyan cikk volt, és olyan fajta cikk volt, ami nélkülünk nem született volna meg. Olyan megszólalási, elemzési, kérdezési, (a zenén túlmutató módon akár:) világlátási módok jelentek meg, amik nem hogy a magyar zenei újságírásban, de úgy általában a magyar újságírásban is ritkák voltak és legtöbbször maradtak azóta is. És ha a zenekritika több annál, hogy ez a zenekar jó, az meg szar (+ nálunk: külföldön most ez a menő, figyelj, periféria), akkor talán ez a legfontosabb, túlmutatva az egyes cikkeken. Bár nyilvánvalóan az így jellemezhető írások többsége nem volt a legkattintottabbak között, azért az nagy dolog, hogy kis ideig az Index, majd sokáig az Origo mindennel együtt lehetőséget biztosított arra, hogy megjelenjenek és a számukra elérhető legnagyobb nyilvánosságot megkapják. És büszke vagyok azokra a munkatársaimra is, velünk rövidebb-hosszabb ideig dolgozó szerzőkre, akiknek segíthettünk ezeknek a cikkeknek a megírásában.

Ha van, lesz olyan, hogy a Quart öröksége, akkor az ezeknek a szerzőknek a munkássága, és ezeknek a beszédmódoknak a továbbélése. Ha ez nem lesz, akkor úgyis megette a fene az egészet. Ha meg lesz, akkor abba Lázár János bele tud ugyan rondítani, akár ma még nem is sejtett módokon is, ezzel kapcsolatban ne legyen kétségünk, de teljesen elvenni úgysem tudja.

Tök jó, hogy ezt megírtam, most egy kicsit sírok, ez segít a túllépésben.

Még az origó hírstábja kapcsán akartam megírni, milyen lehet egy ilyen szituban felmondani, részben a beágyazott középosztályi lét könnyűsége, részben nehézsége vonalon, arra futva ki, hogy mindezzel együtt le a kalappal. 

Hát ez most jobban, és belülről, valódian lett megírva.

Továbbra is elismerésem mindenkinek, aki meghozta azt a döntést, hogy nem akar olyan emberként élni, még ha ez áldozatokkal is jár.

nem köll komolyan venni, nyilvan, semmit se. nem is varja el. szily egesz biztosan nem.  de akkor azt mondd meg, komolyan, hogy vajon hogyan az alljon az “olvasoi reakciokhoz” (adott esetben ertsd ugy, h 100 000+ enber roppant kiszidolozott velemenyehez) az a firkasz (vagy ki a fasz), aki husz eve tolja ezt, tolja ezeket a dizajnokat, eddig mindegyik dizajkonceptjet mindenki telitorokbol kurvaanyazta, amikor kijott, majd utana mindenki evekig standarnak tekintette. (es kurva sikeres volt mind.)

kasteve folvetesei konkretan ertelmetlen bullshitek. ezer meg egy kurva jo es sikeres szajt megy ellene ezeknek a gyonyoru szabalyoknak. (meg hat ugye a szabalyok ellenebe menni is egy legitim strategia, sot!)  tudom, ma eppen mindenki UX-magus, most ez megy a SEO helyett. o tiz eve foglalkozik vele. en meg husz, bazmeg, en nyertem.

Szakmailag földbe lettem tiporva érveid által, meghunyászkodom hát…

(Mindenesetre remélem, én soha nem abba az irányba fogok öregedni, hogy valaha is azzal érveljek, [pláne kizárólagasan, személyeskedve, biankó módon bullshitnek nyilvánítva minden ellenérvet], hogy én milyen régóta milyen fasza vagyok. Egyben nekem az volt a feltételezésem, hogy a 444 design azért lett ilyen béna, mert olyan újságírók tervezték, akiknek nem ez a szakmája, és nem volt nekik túl fontos azon felül, hogy legyen szokatlan, ezért gondoltam a kiborulás mellett, segítek pár tippel. A jelek szerint viszont nem ez a helyzet, bocs, hogy belepofáztam. Ettől függetlenül viszonylag biztos vagyok benne, és eléggé remélem, hogy nem ez lesz az új standard, ugyanis, well, szar.)

Ezt a threadet (amiben ugye eredetileg a nemzetközi betűnövelő divathóbort miatt azt feltételeztem, hogy az Origo és a 444 is fogalom nélkül, egymástól tök függetlenül felült erre a hullámra) sokkal viccesebbé (és érthetőbbé) teszi, hogy tegnap este belefutottam a plastikhu archívumán keresztül, hogy nem csak hogy UP személyesen felügyelte a 444 mellett az Origo redesignt is, de hogy ez ráadásul egy stratégiai jelentőségű statement volt, paradigmaváltásról szóló cikkekkel, "újpéteri" stílust emlegetve meg minden, csak én ebből pont kimaradtam, mert szatyorban élek. 

Nekem a dolog még viccesebb, mert én tudom, hogy naivan tényleg annyira azt hittem, hogy a tipikus "szakmájukban profik, de webfejlesztésben amatőrök" aranyos jelenségével állok szemben, hogy még azon is gondolkoztam, hogy felajánlom, hogy ha már ezzel foglalkozom évtizede, ingyen és bérmentve szívesen segítek a stílus és hangulat megőrzése mellett a használhatóság javításában, amitől nem feltétlenül lesz annyira jó, mintha egy kizárólag webergonómiával foglalkozó tanácsadó tervezte volna újra nulláról, de ennél azért jobb lesz. 

(Btw, kérésre bármikor szívesen tartok "Hogyan hangoljuk magunk ellen a teljes magyar médiát" kurzust, lassan elég jó referenciáim lesznek a témában.)

Széll Kálmán nem csak megszorít, át is alakít

Bár a Széll Kálmán-tér 2.0-ról leginkább az új adók és a megszorítások miatt esik szó, a dokumentum fontos szerkezeti átalakításokat is tartalmaz – írja az Origo. A nyugdíjrendszer, a felsőoktatás, az egészségügy és a tömegközlekedés sem ússza meg változtatások nélkül.

tér? Mondjuk látok benne fantáziát, hogy az észak-budai átmenő forgalmat adóztassuk és szorítsuk meg, ez azért még Matolcsytól is erős lenne kicsit...