Akkor elárulom, hogy a pótcselekvésének miért vagyok ennyire beakadva: a mi középiskolai osztályunkban volt gyakorlaton, mint történelem tanár (talán, fasz tudja, borzalmasan untuk az óráit), de erről még nem tudtunk aznap, amikor megérkezett a suliba. Valamit a tanáriban matatott a fénymásolónál, miközben Márti barátnőmmel bementünk valamiért, akiről tudni kell, hogy egy csodálatosan krakéler humorú csaj, így mikor meglátta a kölyökképű Zsuppánt rákiáltott, hogy te mi a faszt keresel itt, ez a hely a tanároknak van fenntartva, amire Zsuppán összerezzent, pironkodva megfordult, elmotyogta, hogy ő lényegében tanár lenne, amire - szégyen, nem szégyen - szabályosan arcon röhögtük és kimentünk a tanáriból. Pár óra múlva valóban megjelent a tanteremben, és amikor a tanár bemutatta, hogy most Zsuppán András fogja tartani az órákat a következő X napban, mi kontrollálatlanul kezdtünk el visítani a nevetéstől. Na én ekkor 16 éves voltam, mindez lassan 14 éve történt, vagyis: elhiszem, hogy nagyon megalázó lehetett az egész helyzet, és el kell ismernem, hogy a kamaszok ritka gecik tudnak lenni (voltam-vagyok-leszek), és ez fájdalmas lehet, de néminemű öniróniával, humorral, szóval ezekkel a hazai jobboldalra egyáltalán nem jellemző attitűdökkel lehetett volna ezt a helyzetet (is) kezelni, de ha ez kell, akkor Andris, innen üzenem: sorry, ha bántó voltam, bántóak voltunk! Tedd túl magad rajta, ne láss engem minden ellenzéki megmozdulásban, próbáld elképzelni, hogy a tanárok-diákok-szülők tízezrei által kezdeményezett tiltakozás-sorozat mögött NEM én állok, hanem ezeknek az embereknek a jogos és valós felháborodása, a gazdijaid tombolásával és pöffeteg arroganciájával szemben. Disclaimer: holnap kint leszek a Szabadság téren, de nem mint szervező, hanem mint szolidáris állampolgár - csak hogy megelőzzem az esetleges BIZONYÍTÓ EREJŰ fotók cirkuláltatását. Csók!